Régóta szerettem volna ilyet. Volt is - egy rövid ideig. Freelancer blog a freelance designer időkből. Véleményeztem, okítottam, terjesztettem azt igent és a nemet. De vége lett. A blognak is, meg a freelancingnek is. Elkapott a kilenctől ötig kényelme, visszavonultam a corporate hétköznapok unalmába, a biztosba, a fix nettóba.
Most, hogy a láblógatás és meetingekre járás helyett helyett ismét a nulla-huszonnégy lett az, amiből a villanyszámlát, meg az S-Merci részleteit fizetem, megint csak itt a késztetés, hogy véleményezzek, okítsak, terjesszek igent és nemet is. Mert van mit.